Nagy úr az Idő!

A vén idő nagy mókamester,
mesélte barátném, az Eszter.
Szemmel tartom, hogy résen legyek,
bár nem reppenek, mint a legyek,
de nem is állok, mint a hegyek,
s csak hébe-hóba feleselek.
Ha szólít engem, elindulok,
a kabátjába belebújok,
vagy nagy zsebébe kucorodok,
de van, hogy utána kullogok.
Roppant nagy az ő hatalma,
végtelen a birodalma,
alattvalóit jól összezavarja,
no de ezt az idő majd megoldja,
amikor pont itt van az ideje,
mert mindennek eljő az ideje,
rég rossz, ha már nincs rá idő,
mert elcsúszott a határidő;
az időből is kifutottunk,
a régi szép idők, a múltunk.
Nagyon észen kell hát lennünk,
itt ketyeg az óra bennünk,
ideje lenne már mennünk,
s az Idővel egybekelnünk. :)

u.i.:
Ágika, azt üzenem Neked:
az amit mondasz, igaz lehet,
keljen vele egybe a fene,
inkább csak paktáljunk le vele! :)

             2005.05.03.  _ae_


***