Végre nyugalom van

 (A Barátság mellett)
 
Atyánk ránk emelte pillantását,
végül leküldötte az áldását.
Ám e kettő között rohantak a hetek,
felvonultak kérdések és feleletek,
hintett a szemekbe homokot,
szívünk a fülünkben dobogott.
Agytekervényeinket becsomózta,
érzéseinket lecsupaszította,
mutatott kis kapukat és nagyokat,
és felszínre hozott csalárdságokat.
Lobogtatta a fösvénység köntösét,
kuszálta a szeretet ösvényét,
figyelte, ki találja meg az utat,
amit szívünkben a szeretet mutat.
Vizsgázott itt mindenki a napok alatt,
közben magunk előtt görgettük a falat.
Mikor már mindenki romokban hevert,
a lapok közé egy adut is kevert
a mi drága jó gondoskodó Atyánk,
hogy ne legyen több álmatlan éjszakánk.
S kinyílt a kiskapu a nagykapu mellett,
győzött a Szeretet a kapzsiság felett.


2005.05.09.

_ ae_