Férfiakról szól a versem


Férfiakról szól a versem,
legalábbis ez a tervem,
kik vállalják édesanyák szerepét,
magukra öltve főkötőt, kiskötényt,
nevelik gyermekeiket egyedül,
és közben élik életüket ebül.

Az ember meg oly esendő ,
a férfinak párja a nő,
de konvenciókat sutba vetve,
és önmagukat nem ünnepelve,
húzzák Ők a mindennapos igát,
este meg pótolják az anyukát.

Nem a kocsmába visz útja,
s nincs ki a fülébe súgja,
"Szeretlek! Drágám! Kedvesem!",
s nem bújik mellé kedvesen
este a jó meleg ágyba,
mert Őt a mosógép várja,
és gyermeke csillogó szeme,
benne ragyog egész élete.

A sorsát Ő nem panaszolja,
lépéseit sem araszolja,
elvégzi dolgait csendesen,
gondolata jár csak sebesen,
és néha egy kérdés a fejében,
"helyt állok-e az anyaszerepben?".

Gondoljunk hát rájuk szeretettel,
nem kisebbel és nem kevesebbel,
mint bármelyik édesanyára,
kinek a földön nincsen párja!


         2005.05.10.  _ae_