Csak álmodozom


Kis hajóba ülni szeretnék,
boldogabb partokra eveznék,
távolabb, a horizonton túl,
hol béke és szeretet az Úr!

Álmaimnak könnyű csónakját ringatom,
felrepítem vágyaimmal teli sóhajom,
de a boldogság kapujában megakad,
onnan rendre már csak visszafele halad.

A miért?-ek meg csak sokasodnak bennem,
miért kell  még most is száműzöttnek lennem?
talán túl magasra tettem azt a mércét?
tán csak nem ütöm meg a szerelem lécét?

Vagy csak illúzió az érzés, szerelem?
és ki benne van, nem látja, sötét verem?
s tán mert nem tudja még előre a kárát,
azt sem sejti, fizetni kell majd az árát?

De hisz én is jártam már az utcájában,
pompáztam már lenge, csalfa ruhájában,
koptatgattam ütött-kopott cipellőjét,
lobogtattam álomittas zsebkendőjét,

édeskeser nedűjét is kóstolgattam,
szőke göndör fürtjeivel játszadoztam,
gyönge szívem őneki én által adtam,
esdeklően lába elé térdre hulltam.

Tudom hát! létezel! Szerelem!
Csónakom a partra leteszem,
lelkem a tenyerembe teszem,
s a csendben megtalállak, hiszem.


2005.05.21.  _ae_