Mi ez a titokzatos erő?

Apró villanás,
egy szívdobbanás,
enyhe melegség,
finom bizsergés,
nem tudod mi ez,

oda sem figyelsz,
ismét felbukkan,
gondolatodban,
valami rezdül,
valahol belül,
olyan jól esik,
és kicsit tetszik.
Nem akarod érteni.
Jó, kellemes, éteri.
És már megfogott,
van kire gondolnod.

Csapda. De nem tudod.
Nem számít. Gondolod.
Hisz nem is ismered.
És hinni sem mered.
De már vonzásban tart.
Mert a szívedbe mart.

Ilyen ez a virtuális szerelem.
Tudom mit beszélek, mert már ismerem.
Fantáziád szárnyalásra készteti,
és képes lábaidról ledönteni,
ítélőképességed kiiktatja,
szíved, érzéseid fogságban tartja,
képzeleted magával ragadja,
mindennapjaidat jól felkavarja.

Mégis. Mi ez a titokzatos erő?
Valóságos érzéseket teremtő.
Pedig nem ismered, nem láttad soha,
és óvatos vagy, mert nem vagy ostoba,
de ismered gondolatait, vágyait,
örömeit, humorát, fájdalmait,
ismerni véled erkölcsi érzékét,
gyermekén-e csíráját, szépérzékét,
hallani véled a gyermeki kacagást,
érzed benne az ifjúi lobogást,
megfontolt felnőttet, bölcs gondolkodót,
s még számtalan egyebet, szépet, vonzót.

Lelkünk ereje e titokzatos erő.
Tiszta, ártatlan, eredendő őserő.
Párja nincsen. Csalhatatlan, én is hittem.
Most mégis szíved óvatosságra intem.
Vigyázz Vándor, ha a net hálójára lépsz!
és ha Ábránddal, ismeretlennel beszélsz!

Képzeleted szülötte Ő!
Később meg majd a fejed fő,
hogy keveredj ki belőle.
Figyelj oda, jó előre,
ne hulljon a szívedre gyász.
Csak arra kérlek, jól vigyázz!

 2005.05.23.  _ae_