Full-terápia
2006.01.15. 12:01
Full-terápia
Te, aki már ismered szívem titkait, Te, ki olvastad lelkem vívódásait, Te, kinek már elmondtam gondolataim, megosztom most Veled felismeréseim.
Tudod, több verset írtam a szerelemről, nem boldog, megéltről, hanem keserűről, szívemből felszakadtak, mikor a Fullra jöttem, és órákat olvasással, írással töltöttem.
Akkor még fájt nagyon és vérzett a szívem, de most már jól tudom, mert érzem és hiszem, jobb ez, mint egy hivatásos csoportterápia, nevezzük is azt néven: mentálhygiénia.
Ahogy itt a hetek egymás után teltek, s a szerelmes szívek együtt meneteltek, néha, mintha egy aknára léptünk volna, vagy becsapott volna egy eltévedt bomba.
Felzúgott a Full, mint egy vad, megáradt folyó, felsüvített benne egy-egy eltévedt golyó, mint ahogy az akna a felszántott földeket, úgy szakította fel egy-egy vers a sebeket.
Abban ki írta, és abból, ki olvasta, szíve mély fájdalmát előcsalogatta, és sorra jöttek a vigasztaló szavak, kedélyjavítóknál is hatásosabbak.
Együtt gyógyulunk és hisszük azt, hogy jobb lesz, mondd, Te ki most olvasol, Te is érzed ezt? Kiírjuk magunkból minden fájdalmunkat, dühünket, mérgünket és csalódásunkat,
no és a láthatatlan mágus, a vén Idő, észre nem is vesszük, de gyógyulni segít Ő. Ma döbbentem rá, mikor hazafelé jöttem, hogy tovaszállt már a bánatfelhő fölöttem.
Nem fáj a lelkem sem, a szívem nem sajog, fájó szerelmemre már ritkán gondolok, kihunytak a vágyak, amik hozzá űztek, megszűnt a varázs, a remények eltűntek.
Kiírtam magamból, most már szabad vagyok, lelkem börtönében tovább nem topogok, Eddig csak vágy volt, egy sanyargatott álom, hamarosan, tudom, magam megtalálom.
Ezért most a Fullnak köszönetet mondok, s Nektek Jóbarátok, hálával adózok, akkor még nem tudtam, hogy gyógyulni jöttem, régi életem már csak kullog mögöttem.
Köszönet Nektek! :)
2005.05.26. _ae_
|