Rendre eltűnődöm a szív dolgain

Kicsi voltál és ok nélkül vert az apád,
fakó emlék, de egykor elhagyott anyád,
a testvéred minden játékodat tönkretett,
a legszebb osztálytársad lestréberezett,
nagyanyád csak rólad mondta: szegény nyeszlett,
szeretőidnek mindig más csókja kellett,
barátod eladott, mint fogatlan lovat,
főnököd csak neked nem adott jutalmat,
elfelejtkeztek rólad karácsonykor,
nevednek napján és születésnapodkor,
február 29-én születtél,
pironkodol, de sokáig ágyba vizeltél,
ágyad leszakadt,
házad beszakadt,
kiöntött az ár,
beragadt a zár,
megrepedt alattad a jég,
és lyukas a cipőd is rég.
A templom egere mögött állsz a sorban,
jelentősége nulla, hogy melyik korban.

Ezek bármelyike megtörténhetett Veled,
de Te mégsem veszítetted el a fejed.

Én tudom, hogy sanyarú volt gyermekkorod,
hányatott és lombtalan az ifjúságod,
gyökere-nincs felnőttkorod megtépázva,
és a képzelt lombkorona őszül mára.
De becsületeden sohasem esett folt,
mert nem jöhetett fel annyiszor a hold,
ahányszor kiálltál másokért, becsületből,
és már kitűnőre vizsgáztál szeretetből.

Mondd! mit számít az, hogy megviselt az élet?
ha szívedben újra s újra szeretet éled.....

                                                          
                      2005.05.27.  _ae_