Myra-nak és Asma-nak

Ma valami front volt
a levegőben,
lelkiállapotom
most lebegőben,
két szív kesergését
olvasgattam,
lelkem könyveiben
lapozgattam,
egy sóhaj pergette
a lapokat,
éltem már én is át
ily napokat.

Ők, csak ők tudhatják,
kit, hogyan, miért,
mit rajtuk kívül
senki más nem ért.
Én csak annyit kérek
mindkettőtöktől,
fogadjátok szívvel egy
ismeretlentől:

Szeretni egymást oly
egyszerű,
a bánat utcáját járni

keserű.
Oly kevés a szív, mit
szeretni tudunk,
az időből pedig
gyakran kifutunk.
Rövidke az életünk,
épp egy pillanat,
kell nekünk a szeretet,
mint egy jó falat.
Ha szeret a szívünk,
gyakran megbocsát,
s hamar elfelejti,
ami egykor fájt.