Esküvői köszöntő


Szívetekben fészket rakott a lángoló szerelem,
mikor Rátok szállt az égből az isteni kegyelem.
Önzetlen szíveteket már rég összekötöttétek,
szerelmetek ma tanuk előtt megpecsételtétek.

Összegyűlt hát a násznép és ünnepel most Titeket,
szeretettel, vidámsággal koronázza frigyetek.
Itt vannak az örömszülők, testvérek és gyerekek,
és az édes pici baba, aki bentről integet.

Szívetek már oly régóta egy ütemre dobban,
mint ahogy az eső cseppje egymás mellett koppan.
Utatokon, váll a vállhoz finoman hajolva,
haladjatok, kéz a kézben, egymáshoz simulva.

Ha éltetek már télbe hajlik, s rá borul az alkonyat,
lángoljon még szerelmetek, bár ifjúságtok elrohant.
Kívánok most jómagam s a jelenlévők nevében,
hosszú, boldog, közös utat, akár csak egy mesében.

Erősítsen utatokon az időtlen intelem,
mely eredendőn az égből jövő ősi védelem:
„Tartsd meg a Hit-edet , hogy megerősítse perceid,
vigyázd a Remény-t, amely alátámasztja vágyaid,
őrizd a Szeretetet, mely azt átszövi, felemeli,
és ott áldásért az Atya lába elé leteszi.”


2005.06.06.


                                                                ©