Mondd! milyen?


Jer! Barátom! ülj le kicsit mellém,
s mesélj, kérlek! nekem már csak emlék,
- egykor megéltem én is azokat,
már csak szavak, mi bennem megmaradt, -
milyen érzés a lángoló szerelem?
S mikor valami idebenn bizsereg?
Milyen, mikor kevés egyetlen ölelés?
És amikor képtelenség a feledés?
Milyen, mikor szíved virágba borul,
s még a föld is a sarkából kifordul?
És mikor hatalmába kerít a bú,
és a lelked égő töviskoszorú?
Milyen, ha kiolthatatlan tűzben égsz?
Barátom! mondd, ugye erről is mesélsz?
Szerelmes hangja ha bársonyba öltözik,
milyen, ha füledbe e dallam költözik?
És ha kezének apró érintése,
testedben, mint vulkán kitörése?
Gondolod, talán érzéketlen lettem,
hogy e csodás érzéseket feledtem?
Jer! Barátom! ülj le ide mellém,
s mesélj, kérlek! nekem már csak emlék...


               2005.06.12.  _ae_