Én nem akartam!


Nem akartam, hidd el, hogy langy meleg nyári éjszakán,
mikor az első feketerigó dalba kezd a fán,
szürke leplet borítson fáradt testedre a fájdalom,
és a magány sötét angyala orvul ragadjon karon.
Nem, nem akartam!

Nem kértem azt sem, hogy rakoncátlan barna fürjeidbe
a bánat két markos keze ősz hajszálakat vegyítve
szorítson álmaid agyon kopott szőnyege alá,
mígnem ott magának fejedelmi étkeket talál.
Nem, nem kértem!

Nem kívántam azt sem, hogy huncut barna szemedbe
egy kövér, forró könnycsepp óvatosan remegve
utat törjön magának arcod barázdái mentén,
és csendben megpihenjen szájad szegletében, szendén.
Nem, nem kívántam!

De titkon reméltem, emlékeid apró foszlányai
előbújnak, és nem, mint viharfelhők sötét árnyai...
De gondoltam, mikor a folyó parti nagy fa újra zöldell,
a kispadunkon megpihenve két karod lágyan átölel...
És vágytam rá, hogy egyszer mellettem  megpihenj, féltőn,
mint gondolat az égen lustán átvonuló felhőn.
Igen, vágytam rá ...


                               2005.06.30.  _ae_