A múzsa bosszúja

Csak állt és nézte az írót, ahogy az asztalánál ül,
kis lámpája kékes fénye a hófehér papírra vetül.
Nézte, ahogy egy szál pólóban, rövidke nadrágban,
lábán egy kissé megkopott, de kényelmes papucsban,
fejében ezernyi gondolata csendes viharában
hajol a papír fölé, és még elmélkedik magában.
Elnézte magas ívű homlokát, őszülő halántékát,
az orrnyergén megpihenő szemüvegén a fény játékát.
Künn halkan kopog az eső, csendesen, zümmögőn,
a háttérben halk zene szól, édes-dédelgetőn.
A múzsa csak áll és egyre türelmetlenebbül várja,
hogy imádott írója már az érzéseit feltárja,
de az író ahelyett, hogy szorgalmas egymás utánban
vetné a betűket papírra a csendes félhomályban,
unottan az asztalán lévő cigis doboz után nyúl,
komótosan egy szál cigit meggyújt és füstkarikát fúj,
aztán feláll, a bárpulthoz sétál, whiskhy-t önt pohárba,
jóízűn meghúzza, majd rákezd a kedvenc nótájára.
A múzsa sarkonfordult és otthagyta,
még jó, hogy a fejét le nem harapta .... :)

2005.07.09.