Mielőtt felemel ...

Mielőtt felemel, földbe döngöl.

Érezem a lopakodó árnyuk,
ostorhegynyi csípős suhintásuk,
létük hömpölyögve rezdül,
örvénybe rángat a létük,
fülembe zúg a zihálásuk,
apró, fülszaggató sikolyuk,
aszott, nyáladzó vigyoruk,
bensőmbe mélyed az orruk.

Fojtó, fülledt levegőt áraszt,
mi törvényszerűen kifáraszt.
Igen, megint érzem egy ideje,
de miért kell ennek így lennie?

Érzem, ismét csak prédára vár,
minden éltető szikrát kizár,
kegyetlen hóhér, mély megvetés,
életre kelt megtestesülés.
Véremtől duzzadó denevérek hada,
létembe visít a létezésük dala,
vad orgiájuktól hangos a lelkem,
érzem, ahogy szívem megrándul bennem.

Sürgetem az időt, mert jobb idők várnak ...
Ti settenkedő, dermedt, suhanó árnyak,
végezzétek be, míg sóhajom rezdül ...
de egy szemernyi kegyelem sincs bennük.

2005.07.10.