Az én apám

Hogy apámról is szó essék végre...
bizony sokszor néztem fel az égre
kutatva annak a titkos okát,
miért választottam ilyen apát.

Hogy a testvéreim megismerjem?
hogy kínok közt fejlődjön a lelkem?
hogy legyek Tőled megszégyenítve,
aztán bűnösként megbélyegezve?
hogy megtanuljak sírni nevetve,
mert ki lettem szívedből rekesztve?

Tán, hogy ne ismerjem meg a csodát,
amit egy szerető család kínál?
hogy ne tudjam, mi az a Barátság,
Vígság, Jóság, Igazság, Biztonság?

Ám szívem mégis hálát rebeg,
ezt most el is mondom Neked:

Azt mind-mind megtanultam Tőled,
mit az élet el nem vár tőlem,
és senkitől sem e világon,
-legyen az bármíly földi átok,
avagy gyermektelen gyermekkor,-
amért egyszer lelkünk meglakol.

Köszönöm a tanítást, Apám!



2005.03.06.
_ae_