Teérted, Érette, énértem

 Látva, ahogy temérdek szív sír, jajong
egy nesztelen, fénytelen bús alkonyon
puszta kézzel szakítnám ki a vágyat,
- ahogy a szél ragadja el a fákat -,
az ezeregy sebből vérző szívekből,
mielőtt a hallgatag hajnal eljő.

Te tudod Atyám, mint létünk alkotója,
az álmaink és titkaink hordozója,
hogy míly nagyon esendő is az ember,
szíve fájdalma pedig mint a tenger,
amikor pataknyi könnye már elapad,
szerelemtől reszkető szíve megszakad.

Jó Atyám! Te vagy a titkok tudója!
Tudod, mi vágyaink mozgatórugója,
tudtad, mikor teremtetted az embert,
de nem készítettél hatásos fegyvert,
- vagy lenne bár csak viszonzott szeretet...!
- hát adhatnál most helyette kegyelmet.



2005.03.20.
_ae_