A láthatatlan szerető

 Fogva tartod szívem
már harmadik éve,
elvágom e kötelet,
le leszel cserélve:
szemmel láthatóra,
kézzel foghatóra,
ölelő karjaimmal
átfonhatóra.

Bízva - bízvást hittem
minden pléh-levélnek,
ígérő szavaknak,
csodás versikéknek,
érzéseket abba
magam generáltam,
a helyzet magaslatán
bizony sosem álltam.

Most ennek már vége,
szabad vagyok végre,
kimegyek a térre,
felnézek az égre,
megkérem az Urat,
mutassa az utat,
s arra veszem utam,
ki utánam kutat. :)



2005.03.03.
_ae_