Emlékszel még?

Emlékszel még rá Babám?
Őszi napnak hajnalán,
a napfény már ránk köszönt,
írtuk mi a szóözönt,
egymásnak itt a neten,
akkor vetted el az eszem.
Évek teltek el azóta,
mégis ez a régi nóta.

Pedig sok víz lefolyt a Dunán,
jártam én már Pesten és Budán,
mindenütt csak Téged keresve,
köréd vagyok tekeredve.

Csak azt várom egyre én,
mert éltet még a remény,
leomlanak a falak,
s szívünk egyfele halad.
Nem haragszom én Terád,
kerüljön el ez a vád,
Nem kérted Te egyszer sem,
szíved el ne eresszem.

Milyen érdekes is az élet.
Itt vannak a lányregények.
Talán az mind hazugság volna?
Csak megcsúszott az író tolla?

Nem. Tudom, van igazi,
csak tudni kell vállalni
az érzést, mi felemel,
mi két embert átölel.
Van, hogy egymásnak születünk,
de homályos a szemünk,
más célokat diktál eszünk,
és mi azokban elveszünk.


  2005.04.15.  _ae_