Szívemben egy mécses


Körülöttem a kék ég elborult,
de a szívemben aranymécses gyúlt,
tovatűnő árnyként repül a múlt,
elmém egy édesebb jövőért nyúl.

Rabságában éltem én a múltnak,
pislákoló tüzei kihunynak,
lelkemmel a csillagok közt járok,
rózsaszínű álmaimra várok.

Ölel a csend halványkék sugara,
felettem a boldogság madara,
azt hinné az ember, ez csak álom,
s a kitaposott rögös utat járom.

Szemem előtt halványlila képek,
körülöttem angyalok zenélnek,
indulok hát, tudom, már nem félek,
s lábaimmal egy új útra lépek.


2005.04.18.  _ae_