A víz az úr!

Esik az eső, egyre szakad,
az Eger patak meg csak dagad,
eltűnt a rakparton a kis út,
régóta tudjuk: a víz az úr!

Megírta már Petőfi Sándor,
hogy a Tisza sem mindig jámbor,
évek óta vonulunk hátrébb,
ingatag s mind nagyobb az ártér.

Ó Te kecses kis egri patak,
döbbenten áll, ki arra halad,
hordalékkal teli vized szalad,
le, csak lefelé! s a kishalak?

Csillogó víztükröd összetört,
ágyadban a sodrás utat tört,
darabjaival játszik a szemét,
az ember összekulcsolja kezét,

és kéri a Mindenek Urát,
nézzen már, nézzen le reánk,
zárja el a csapokat a felhőn túl,
már nagyon is tudjuk: a víz az úr!