Éld meg a Jelen-t!


Mert minden pillanat új kihívása életednek,
noha Benned olykor dé jávu érzések ébrednek.
Csak elméd, mi játszik, címkét keresve vagy skatulyát,
egy olyant, amibe illik a perc, amit most élsz át.
A MOST perceit a múltad tárházába beteszi,
megfosztva Téged egy új lépéstől, azt el is veszi.

Életed hajnalán valaki vidáman jött Feléd,
hittél szép szavában, szerelem költözött Beléd.
De jöttek viharok, viták és ajtócsapkodások,
elszürkült az égbolt, hullottak fejedre az átkok,
egyedül maradtál, sebzett szíved vadul kalapált,
később csak fájt, ma egy fájó emlék csak talán.

És most, lehet, holnap, táncra hív egy titokzatos nap,
de Te rezignáltan nézed, fáradt vagy, kosarat kap.
Pedig ott jön Feléd, biztatóan keresi szemed,
Feléd nyújtja kezét, és bátorítóan Rád nevet,
ám Te meg sem látod, mert elméd szívedhez küld jelet,
a múltad, mint átok, e pillanatnak nem ad helyet.

Tanuld már végre meg: Ha akarod szeressenek, szeress!
Minden pillanat Kincs! Boldogságot ne a múltba keress!
Nézz végre előre, ne mindig visszamenj az időbe,
pengesd szíved húrját, hangja ne menjen még feledőbe.
Éld meg a Jelent! Egyedül vagy, mint a lant húrjai!
Az ezer mérföldet is egy lépéssel kezdte valaki!


                                   2005.04.22.  _ae_