Anyák napja közeleg
2005.07.24. 01:19
Anyák napja közeleg
Már szívembe lopta magát a bánat, gondosan
elűzném, de mindent áthat, ahogy múlnak, egyre múlnak a napok, s az
ajtón megint Anyák napja kopog.
Mennék én is akkor, de nincsen hova,
csak szállnak a gondolataim tova, vagy megrekednek a maró jelenben, mit
jelenthetek én anyám szemében.
Örömöt, amit a létem léte hozott?
Dühöt, mit a Ratkó rendelet okozott? Gyönyört, hogy szerelme gyümölcse
érik? Ezeket nem ilyen mércével mérik!
Emlékszel még Anyám arra a
napra, mikor az Otthonból lettem kiragadva? Én persze nem, mert még csak
három voltam; de sok-sok kisbarátom hátrahagytam!
De Te biztosan
egész jól emlékszel, mesélhetnél már, hogy legyen emlékem. Hogy szép is
legyen, mert biztos volt az is, mert a meghitt otthon nem csak egy
frázis.
Jó lenne tudni, mit jelentek Neked, és kérni Téged: - Most
hunyd be a szemed, és mesélj, mesélj, milyen édes voltam, mikor
kisgyerekként a kezed fogtam.
Vagy amikor bújócskáztunk a téren, s a
ruhácskám fodrozódott a szélben, és fürtjeim a Napot tárcra hívta, s
kacajom a nevem szívedbe írta.
Mesélj, csak mesélj, csak mesélj még
nekem, az se baj, ha nem igaz, csak szép legyen. Hogy mi történt, jól
tudom, Te sem tudod, ezért ha füllentenél fel sem rovom.
Mert jól
tudom azt, Te sem voltál otthon, a kórház, nekem az Otthon volt
otthonom. Jó lenne a múltunkat felülírnunk, de esélyünk már nincs, mit
visszasírjunk.
Most megsimítanám reszkető kezed, beléhelyezném
elrontott életem, felejtenék mindent, mindent, ami fáj, de megint csak a
"nincs-is-anyám" kiált.
Így várom hát én az Anyák napját.
2005.04.06. _ae_

| |
|